Hú. 4 hónapja lószart nem írtam ide, úgyhogy lehet hogy nem ártana valami kis megnyilatkozás.

Négy hónap történéseit leírni nem tudom, ezért inkább meg sem próbálom, de legyen elég, hogy baj kevés volt, nevetés és jókedv meg annál több. Lassan itt a tavasz, és ez alapvetően jó kedvvel tölt el, imádom amikor kibújnak a kis bimbók a föld alól, és süt a nap, de még nincs ezer fok, de már kellemesen lehet melegedni, és persze az elengedhetetlen madárcsicsergés meg virágillat…nyámnyám.

Rájöttem viszont az elmúlt hónapok alatt, hogy utálom az emberiséget. De most tényleg, van egy pár ember akiket szeretek és becsülök, akikre támaszkodhatok, de ennyi, és itt ki is merül a dolog. Ez van mondhatni. Csak egészen elborzaszt, hogy azok, akik éveken át –van aki egy egész évtizedig- a barátomnak volt mondható, az most olyan távol áll tőlem mint Makó Jeruzsálemtől. Elegem van a képmutatásból, a látszatnak, hogy mindenkit szeretünk, aztán meg a háta mögött elmondjuk mindennek, miközben a kifikázott illetőt aban a hiszemben tartjuk, hogy a legjobb barátok vagyunk. Kösz, ez nekem nem kell. Ha valakit nem szeretek, az tudja is. Nem azt mondom, nem kell egymás haját tépni, de a kurva életbe, nem jópofizunk. Nem vigyáztunk disznót és nem pasiztunk együtt, na. Szóval kezd így mindenkiből kurvára elegem lenni, ez egész képmutató, álszent köcsögségekből.
Mostanában jövök rá, hogy az, akit én mindig is barátomnak gondoltam, „kapcsolatunk” teljes egészében szart a fejemre. Csak én ugye ezt nem szívesen ismertem be, de most már látom. És azt hiszem fel is nőttem ahoz, hogy leszarjam. Csinálja ahogy akarja, de nem az az igaz barát, aki a seggedet nyalja, és elismeri hogy te vagy a világmindenség, és mindenben felette állsz. Ennyit tudnék hozzáfűzni.
Azt is érzem még, hogy most már, hogy … jó, én azért kurvára nem vagyok nagyarcú, de az idők folyamán (tenksz gád) egyre értelmesebben nézek ki. Tehát most vonjuk le a következtetést… Jól nézek ki, tehát konkurenciát jelentek? Szánalmas.

Más. Tegnap arar vetemedtem, hogy leültem emtívít nézni, és pont a Tinimamák vagy mi a halál ment…és elkeseredtem, és valami hányingerszerű is kerülgetett. Én komolyan családpárti vagyok, ki vannak találva a leendő gyerekeim(nk) nevei meg minden, de hogy 16-17 évesen gyerek… O.o Erre már feljött egy kis hányás.

És megint egy gondolatváltás. Állatkertbe akarok menniiiiii!:D

Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

/Paulo Coelho/

Na már megint baromira rég írtam ide valamit is, szóval most itt az ideje jelentkezni úgy vélem.

Elég borzalmasnak tartom ezt az időjárást, még mindig. Mi a tököm ez?! Mármint értitek, októberben 0°, aztán utána plusz tizeniksz fokok, aztán december, -17°, 15 cmes hó, na végre, gondolta szerény személyem, itt az ideje, erre való a tél. Erre baszki most olyan 13 fok van . Csak gratulálni tudok. Na mindegy, ezzel nem tuodk mit csinálni sajna, egyedül úgysem fogom megváltani a világot, bárha az ENSZ felé kezdenék mozgolódni, akkor lehet hogy…
Csak vicceltem.

Nem tudom, én szeretem a Karácsonyt, de vége lehetne. Mármint… semmi bajom vele, de a család kiidegel egy idő után, meg ugye mennék már Vörösvárra is. Tehát ja, telhetne.

Egyébként boldog Karácsonyt, és kellemes ünnepeket mindenkinek, akit erre fúj a hideg déli szél!;)

Kinn a rengeteg mínusz röpköd,
de bent a kályha lágy dalt zümmög,
hát csak essen egy méter hó,
nekünk jó nekünk jó nekünk jóóó

Mint tudjuk az összes blogger lelkileg instabil, és ezért nem írnak rendszeresen, ahogy én is ugye. De rájöttem hogy kéne, mert ja. Illik, szegény blog már sikítozik össze-vissza hogy nem foglalkozok vele.
Szóval nincsen seeemmi különös úgy összességében, élem az életecskémet, és igyekszem általában végigszenvedni a hetet, hogy legyen hétvége. (Már szerda van. Már nem sok xD) Suliban minden rendben, de ennek így is kell lennie különben 'mind a ketten meghaltok'
Más egyéb? Hm. Passz, legyen elég most ennyi, aztán majd ha lesz ihlet, írok valami világmegváltót is ide, nem scak ilyen önszenvedős faszságokat. xD

Csókpuszi mindenkinek, akit erre fúj a szél :)

Hm, száccs iz lájf. Akkor ez egy olyan röhögős, fetrengős megállapítás volt, de most már azért kegyetlenül fáj. Na mindegymindegy, próbáljunk a jó dolgokra koncentrálni.

El sem hiszem milyen rohadt jó majdnem 3 nap volt ez, húúú. Újraélesztés, szájon át lélegeztetés, meg rengeteg de rengeteg szeretgetés. Vuuuh.

Tudod Világ, köszönöm. De komolyan, ez már nagyon kellett nekem. Tudom, szenvedni kell érte, mert hát miért is lenne egyszerű a dolog, ugyanmár. De menni fog, tudom. Tudom tudom tudom. Álljunk hozzá pozitívan. Ugye? 

Bátornak kéne lennem, mert meg kéne kérdezni ugye... merthogy hiányzik, és menni kéne, nagyon de nagyon. Húúúú de szeretném. Csak az a bibi, hogy félek megkérdezni. Mert mi van ha nem engednek? Akkor abba nagyjából belepusztulok. Elkattanok akkor, mint tegnap, és valamit összetörök, vagy hasonló. (egyébként ekkora hülyeséget, kellett nekem kiszellőztetni a cuccaimat baszki. idióta vagy Anna, tudd meg) De legalább van eszméletlenül finom illatú sálam, és dvdm. :) Amit tuti meg fogok nézni egy párszor a következő időben.
Ja, és tudod...sz.

Az előző bejegyzés után meggondoltam magam, és úgy döntöttem, hogy Isten, Buddha, vagy világmindenség, mégiscsak jófej vagy. Nagyonis.
Legalábbis…remélem.:)

Világ, fogalmam sincs hogy mit akarsz tőlem. De most halál komolyan mondom.

Kedves Isten, Buddha, vagy tököm tudja ki…

ezt hogy gondoltad? Mármint tudom, ezért sírtam meg rinyáltam már mióta. És tudod jól hogy hálás vagyok érte, nem is kicsit, hanem eszméletlenül, de most érted. Azért vicces. Bár mindig is tudtam hogy van humorod, már bemutattad párszor. Nagy arc lehetsz azért, hogy ilyeneket ki tudsz találni, meg így keverni a kártyákat, hát besza behuuu.
Most vagy másodszor is elkövetem ugyanazt a hibát, és nagyon fájni fog, csakúgy mint először, vagy…

…a végzet, ugye? Vagy sors, mert az szebben hangzik. Ójaj.

Kíváncsian várom a fejleményeket
híve(?): A.

???

És hát akkor a nagy és örök téma, a szerelem. Nem mintha szerelmes lennék jelenleg, -vagy ki tudja, mert én már nem- csak most úgy olyan hangulatom lett. Szóval szerintem ez egy érdekes kérdés. Imádtam a Disney rajzfilmeket, szerelmes voltam Hercbe és Aladdinba. Először az oviban voltam szerelmes, emlékszem a kissárcra, Ádi. Tehát Ádám volt az én ovis pasim, kézenfogva járkáltunk meg minden. Fú, de megnézném hogy hogy néz ki most… Aztán persze iskolás korral jöttek a plátói szerelmek, úgy mint az osztály szépfiúja (akivel ma már nagyon jó barátok vagyunk, vicces), aztán persze egy kábé végzős gimis csávó, a Rudi. Jaj amikor mi kis 7 éves kislánykák ott álltunk a focipályánál, és sikonyáltunk hogy hajrá Rudiiii, mekkora gáz már, hjaj. xD
Az ezt követő eseteknél már felismerhető az ízlés is. Lényegében 4-es korom óta a magas, barna hajú, atletikus (lásd szálkásan izmos) népekre bukom. Ezzel a sráccal is jóban voltam, együtt mentünk haza csomószor, jó haverok lettünk… de persze hogy nem történt semmi. 4 év távlatából most érzem úgy, hogy ha találkozunk, ő van olyan zavarban, mint én akkor, amikor próbáltam bevágódni. Azért ez milyen irónikus már… Egyébként már általános iskola 7-8adik osztályában is voltak fiú barátaim, akikkel azóta csak még jobb lett a kapcsolatom.

Következett a gimi. Új arcok, új pasik is persze. És igen, az ember ebben a korban már jól megnéz mindenkit maga körül, és én meg természetesen így is tettem. XD …ha bárki is kételkedett volna bennem.:P Érkezett egy fiú, akit a többiek már előre lenyomoztak a wiwen a felvettek lista alapján, és már suli kezdet előtt el voltak dőlve tőle, hogy így meg úgy milyen jó pasi. Na én megláttam, és nem tetszett. (Ma már ő ez a srác is olyan, akivel mindig jól érzem magam, abszolút barátaim közé sorolható, csak épp viccesek ezek az első benyomás dolgok.) Bezzeg a mellette lévő, fel is írtam magamnak, hogy hát igen, jó pasi, de ennyi lényegében.(jegyezzük meg, még jelentősége lesz) 9. osztályban még szinte semmi kapcsolat nem volt szinte senkivel, leszámítva azok között, akik már korábbról ismerték egymást. Ugyanebben az évben a jelenlegi (egyik?) legjobb fiú barátom, Gy.,  átjött a mi matek csoportunkba, és innentől kezdve lettünk jó barátok. Az idők folyamán Gyé elhagyta a szemüvegét, és olyan pasi lett belőle, aki után nem győzünk nyálcsorgatni.

Ugorjunk a 10.re. Na ebben az évben már alakultak a barátságok, egyre jobban lettünk össznépileg, már közös bulizások, satöbbi. Összekovácsolódtunk, egyetlen olyan perc sem volt, hogy valaki unatkozott volna,akad itt jó társaság bőven. És persze ebben az évben már jócskán alakultak a kapcsolatok, mondhatni kavart itt már mindenki mindenkivel. Én személy szerint meg voltam veszve valaki olyan után, aki kizárólag barátként –de barátok közül a legjobbként, cöööh- tekintett rám. Csak hogy itt is legyen némi irónia: ha esetleg pár hónappal előbb jut eszembe rajongani érte, na akkor felfedezhettem volna, hogy ez kölcsönös. De nem, mert miért is legyen egyszerű az élet, eltelt 3 hónap, és ez az idő elég volt arra, hogy vágyaim tárgya más már után rohangáljon. Én meg ha csendben is, de szenvedtem, nem tudtam hova tenni a megállás nélkül flörtöléseket meg célozgatásokat , meg kavarásokat jobbra balra… ha már egyszer csak barátok vagyunk ugye… Aztán a srác szerelmes lett, de úgy nagyon. Én meg úgy döntöttem hogy megbaszhatja. Így, bájosan és nőiesen. Nyáron pedig rámozdultam a 9. elején fellistázottra. Nem is tudom miért, csak olyan bizonyíthatnékom volt, miután az, aki igazán kellett volna, éppen máshol szerelmes valaki másba. Szóval kompenzáltam, na. De ezzel meg sikerült elérni, hogy a vonzerőm áldozatává lett ( lol) csávó azóta rám sem mer nézni, holott mi jó barátok voltunk mindig. Pedig nem vagyok félelmetes, sőt, kifejezetten imád mindenki. No mindegy…
Nyáron persze még kavarások jobbra, kavarások balra, mindenki jobbra-balra nyalifali, de ez olyan említésre se méltó dolog. Fuck friend, mondták vala a SATC-ben. Na, ezek valami ilyesmik voltak. Ja leszámítva hogy egyikkel se dugtam.

Aztán most iskolába járunk, megint egy új év. Hát, kurva kíváncsi vagyok hogy mik lesznek még itt, mert magunkat ismerve nem semmi dolgok. Már lassan mindenki kavar mindenkivel, mire érettségizünk, már senki nem fog beszélni szinte senkivel. Vagy ki tudja, lehet hogy a fiúk is felnőnek egyszer. Bár ez gondolom hiú ábránd. xD

 Én mindig az a típus voltam, aki több mindenkibe is ’szerelmes’ tud lenni egyszerre. Ezt úgy kell érteni, hogy az elsőben a humorát szeretem, a másodikban hogy mindig ott van nekem, ha szükségem van valakire, a harmadiknak elolvadok a szemeitől, a negyedik csak pusztán egy komplett idióta, és muszáj szeretni… Lényegében ezek nem tényleges szerelmek, mert mindenkiből csak egy részt szeretek. Ez de szar így. xDD

És igen, voltam osztálykirándulni, méghozzá két osztállyal. Először itt a saját osztályom kirándulása:

elindultunk, reggel 5kor. Namármost, a busz 20 perc alatt 5 kilométert haladt előre, majd még drága jó szülővárosom határában lefulladt. Majd 2 órát vártunk a pótbuszra. Nem voltunk idegesek.
aztán következett jó 12 óra buszozás, minek közepe táján már rég mindenki agyfaszt kapott, rajtunk Gé (fiú) keresztben feküdt, úgy konkrétan a mellemen, ami valljuk be, kényelmetlen volt. Mikor ezt elmagyaráztam neki feletébb szemléletesen (’-figyu, ez nekem olyan, mint neked ha a heréden ülne valaki. -…neked heréd van?! ') nagy nehezen sikerült megérteni, -kibaszottul nem egy ikúfájtör a gyerek- és arrébb mászni, hála az égnek. Átbeszéltük a szex témát hármasban előről hátulról, jókat röhögtünk. Aztán persze odaértünk a szállásra, elmentünk kebabozni, sétálni , este lányokkal mérsékelt röhögés, fiúkhoz átnézés majd gyors távozás, alvás.

Másnap reggel Krakow városnézés, kibaszott nagy röhögések, sötöbö. Majd busszal haladás tovább Szlovákiába, de olyan zergebaszta ösvényeken hogy már erősen gondolkoztunk, hogy most a szerveinket fogják eladni. Aztán mégsem, és megérkeztünk valami toszott hülye nevű falucskába, ami egy toszott hülye helyen volt. Szobabeosztásnál gubanc, nem úgy lett ahogy akartuk, de végülis mindegy. Itt bealvás hamar, kurva fáradtak voltunk az egész napot rohangálástól, meg  utazástól, meg hogy Gé rajtunk feküdt, szal aludtunk mint egy darab szar.

Másnap következett Auschwitz ami…. huh. Durva volt. Engem a hajas izé ütött meg a legjobban, meg amikor a gyerekcipőknél pont jött egy apuka, kezében meg egy 1 éves forma kiscsaj. Akkor majdnem elmentem hányni, de aztán végülis mégsem.

Este pedig party. Aminek eredménye lett, büntetés be lett ígérve, majd felsőbb hatalmakkal való kommunikáció után kideürlt hogy nem lesz semmi, és csá. És ez most azért vicces.

Aztán utána jött Graz, a másik osztályommal. Ja nekem kettő van, ilyen flash ember vagyok, ennyi. xD Grazban beshoppingultunk, volt rá 4 óránk, szegény édes Gyulust meg rángattuk magunkat, de mit ne mondjak, jól bírta, le a kalappal előtte. Szállás, satöbbi, este pedig 5 óra dumálás kedvenc fiaimmal. Ami iszonyat jó volt, az egyik rész csak annyira volt emgható, hogy 4en lányok mind a könnyeinket törölgettük.

Azért én (többnyire) imádom az embereket akik körülvesznek.

 És néhány poén, amit rajtam kívül senki nem fog érteni, node sebaj:
- no pivo
- erkölcsileg helytelen amit tettetek
- húgyosüveg (beszélni sem akarok róla XD)
- barátok?
- kobrabűvölés
-...meg még egy csomó minden más, amik most nem jutnak természetesen az eszembe

Utálom a bizonytalanságot. Utálom nem tudni, hogy mit is akarok. Még az utálatot is utálom. Csak így tovább, mindjárt hátbaveregetem magam ezért a teljesítményért.

És most 6 nap kirándulás. Jaj Buddha, köszönöm, ez már kell az én kis lelkemnek. Hátha utána megváltoznak a dolgok...

Vége a nyárnak, legalábbis pár nap múlva, és úgy érzem, hogy érdemes megemlékezni róla, hogy meglegyen valahol leírva a sok baromság amiket csináltunk.

-Iskola the end, utána pedig mentünk gigapartyzni, és hát hajaj. Történtek jó, és történtek borzalmas dolgok, gazdagabbak lettünk néhány fickfreund-dal (angolosoknak fuckfriend.  Hogy értsétek a lényeget) egyes sorozatszereplők beszereztek pasit is ezen a jeles eseményen – amiről én kifejtettem, hogy roppant mód helytelenítem, vége is lett  a dolognak xD- más roppant közeli kapcsolatot létesített egy olyan emberrel, akit már 2 éve akart. Hát sikerült… Megismertünk új embereket, Gy. szívem már 9kor részeg volt, rejtély hogy hogy csinálta, aztán lefoglalta az egyetlen wc-t egész estére. Én meg mehettem be negyed óránként, mert rohadtul féltem, hogy belefullad  a slozziba. Sokan összejöttek, mások összebarátkoztak, és úgy nagyjából kezd a korosztály csapata összekovácsolódni.
-Orfű, a bulira rá két nappal. Még ki sem józanodtunk rendesen, már megint bebasztunk. De mondjuk iszonyat jó volt, régen röhögtem ekkorákat.  F (vagyis más néven Eff xD) először volt részeg, ennél aranyosabb látványt… cask féltem hogy beleesik a vízbe, és rohangáltam utána. ( Most így leírva, miért van mindenhol víz, ahol mi alkoholizálunk? Hogy rohangálhassak a nálam jobban bekészültek után?) H. drága 3 napig hányt, fogyott is 5 kilót, aminek örült. Szóval ez egy hasznos hosszúhétvége volt részünkről.
-Június végén, július elején elszántan angolra jártunk, mert hogy nyelvvizsga nemsokára (ááá). Egyébként én naaagyon élvezem ezeket az angolokat, szarrá szoktuk röhögni magunkat annak rendje és módja szerint. ( szamurájkardos sztori…XD)
-Nyaralás vid mály femili, amit túléltünk mind egészben, szerencsére, és ahova vittem magammal Benjit, és szerencsésen csórtam magamnak párnaponta egy kis netet, meg filmnézéssel sikeresen elütöttem az időt.
-Csajbuli négyesben… pornófilm kiröhögése. Tényleg elég cikis darab volt.
-Itthon, találkozás ezzel-azzal, néha edzés, ilyesmi. Egy rohadt jó bárocska felfedezése, egyik legjobb haverral való összeveszés majd kibékülés, aztán megint egy buli, ezúttal búcsúbuli. Srácot 10 éve ismerjük, és most elmegy Californiába. Egyébként itt megint újabb barátságok szövődtek, és megint alakított mindenki, annak rendje és módja szerint, sőt, még a rendőrséget is bevontuk a partyba, mit ér a buli egyenruhások nélkül.

Összefoglalásnak, az életünk sorozata szereplőinak nyarára vonatkoztatva :

Voltunk hülyék (nem is egyszer), voltunk szerelmesek( jujuuuj, ez mindenkinél kurvagázos ), voltunk részegek (sokszor.), voltunk jóó barnák a naptól,  sírva röhögtünk, szökőkútban ugráltunk, és fel se tudom sorolni. Ez volt az eddigi legrövdebb, de talán legvidámabb nyaram, a jövő évi remélhetőleg kétszer ilyen jó lesz.

Ja és igen. Nem tudom MIÉRT, de a blogom változtatja a kinézetét. Az a fekete baszság se volt ott bal oldalon, aztán egyszercsak idelépek, és voila, ott van a fekete lyuk.
Most meg nem tudom, de valami megint furán néz ki... bár nem mintha nekiállnék átszabályozni, csak jó panaszkodni, hogy ez a szar önálló életet él. xD

Mostanában elég gyakran álmodok, ami furcsa. Mert nem szoktam, vagy csak nagyon ritkán, és akkor meg valami egetverő baromságot, például hogy jön a jeti én meg menekülök előle, szóval ez így elég szar. De mostanában vannak komolyan érdekes álmaim, jó és rossz értelemben egyaránt. Még nyaralás alatt kaptam egy elég figyelmeztető álmot, aminek szerintm az a lényege, hogy ne igyak túl sokat bulikon, mert akkor rábaszok, szó szerint. Aztán egy másik, amikor Velencébe utaztunk, és kaptam angol smst… ezek szerint bízzak a barátaimban, és tanuljak nyelvvizsgára.
Ma pedig valaki olyanról álmodtam, akit nem ismerek. De ez furcsa, mert tisztán láttam az arcát, meg tényleg olyan volt, mintha valóban találkoztunk volna már… érdekes.

P.S.: Ha tényleg ilyen édes aranyos meg jól smárol, keressen meg.

Na és hogy elmélkedjek is valamit. Ne tudom miért, de nekem valami okból mindenki megnyílik. Ez elég furcsa, és néha elég zavaró is, tekintve, hogy így én vagyok mindeki lelki szemétlerakója, komolyan, el sem lehet képzelni, hogy mi mindent hallottam már… Az egyik nagyon jó barátom titkaitól a szívem szakad meg, legszívesebben bőgnék, és kikapcsolnám az egész kurva gépet, de nem lehet, mert szüksége van rám, segíteni kell. Másik barát érzelmi válságban van, egy harmadik az ereit vagdossa, és öngyilkossággal fenyegetőzik, a negyedik … áh, már nem is tudom. De lényeg, hogy ez borzalmas, van, amikor már úgy érzem, nem bírom ki, hogy nem mondhatom el ezeket a dolgokat senkinek. Mert nem tehetem, a barátaim, megbíznak bennem, épp azért, mert tudják, hogy nem adom tovább minden kreténnek. De én meg néha belerohadok, hogy mindenkiről tudok szinte mindent…
Volt már olyan, hogy még a csöves is odajött, és elkezdte osztani kalandos életútját, én meg néztem hogy mifaszt akar, mesemondásért cserébe aprót?

Röhejes. A lelkek megmentője személyesen. Hát kösz pusz. Mindenki problémáját faszányosan képes vagyok megoldani, a sajátjaim viszont többnyire csak halmozódnak, ollé.

Én, aki mindig pozitív, depressziós leszek lassan. Hát komolyan, megyek, fogok valami tompa tárgyat, (hogy jobban fájjon ugye) és felvagdosom az erecskéimet, szétspriccelem a véremet a lakásban, és a falra festek egy férfi nemi szervet mondjuk, mert akkor már vicceljünk halálunk perceiben. xD

De nem. Mert mint felfedeztem, 1-2 napnál tovább nem tartanak az én hullámvölgyeim. Ami mondjuk kafa, nem vagyok egy túl önmarcangolós fajta.

Csak az egészben az zavar, hogy fogalmam sincs mi bajom van. :D Önismeret...